TEMATIKUS SZEMÉLYES BÉLYEGEK 2023/1-2.

Híres filatelisták VI.: dr. Térfi Béla • Híres filatelisták VII.: Czakó Elemér

A Magyar Posta 2023-ban is folytatja a tematikus személyes bélyegek kibocsátását. A tervek szerint ebben az évben is négyféle szelvényes bélyeg jelenik meg, melyből 2023. április 4-én a Híres filatelisták sorozat két újabb címlete kerül kibocsátásra. A szelvényes bélyegek témánként ezúttal 12.250 példányban, Benedek Imre grafikusművész tervei alapján készültek. A készletek függvényében megvásárolhatók a Filapostán és a Magyar Posta internetes áruházából.

dr. Térfi Béla (1869-1959) miniszter, neves filatelista. Tanulmányait a selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolán végezte. A Monarchia bukását követően az Országos Közélelmezési Hivatalban kapott beosztást, majd a Tanácsköztársaság alatt a Közélelmezési Népbiztosság gabonabegyűjtési kormánybiztosa lett. A háborús viszonyok miatti nagy nehézségek közepette kitűnően láthatta el feladatát, és a korábbi szerepvállalása ellenére neve feltűnt gróf Bethlen István 1921-ben megalakított második kormányában, amelyben hat és fél hónapig volt közélelmezési tárca nélküli miniszter. Az 1930-as években már az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke. Sok évtizedes kutató- és gyűjtőmunka – 49 hazai és külhoni levéltár, megannyi magángyűjtemény áttanulmányozása – gyümölcseként 1943-ban jelent meg a LEHE kiadásában élete nagy műve, a „Bélyegelőtti levelek és azok lebetűzései”. Egyedülálló bélyegelőtti levélgyűjteménye a Bélyegmúzeumba került, a legjava az állandó kiállításban látható.
Czakó Elemér (1876-1945) 1899-ben az Iparművészeti Múzeum könyvtárosa volt, majd 1911-től az iparművészeti iskola igazgatója, 1925-1934 között az általa újjászervezett Egyetemi Nyomda főigazgatója. A Magyar Néprajzi Társaság társelnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, az Országos Iparművészeti Társulat tiszteletbeli tagja volt. Több filatéliai tartalmú, kéziratban maradt tanulmány szerzője, melyeket a Monográfia alkotói forrásmunkaként használtak fel. Bélyegtörténeti kutatásai során az 1871-es kiadásra vonatkozó még ki nem selejtezett minisztériumi és államnyomdai ügyiratokat mind felkutatta és tanulmányát az 1940-es évek elején azok alapján írta meg. Könyvalakban megjelent műve „A bélyeggyűjtés értelme” (1941). Filatéliai könyvtárát, kéziratait és iratmásolatait a Bélyegmúzeumnak adományozta. Nyugállományba vonulása után a bélyegzsűri szervezője és állandó résztvevője volt. Neki köszönhető a magyar bélyeg első virágkora.