Újra itt a háromkerekű segédmotoros kerépkpár!

Gondolták volna, hogy az első magyar motoros járművel, egy háromkerekű segédmotoros kerékpárral pont egy postás robogott? 250 köbcentis motor, húsz, komoly lejtőn akár huszonöt kilométer/órás végsebesség, fél lóerős teljesítmény! Ma már megmosolyogtató adatok ezek, de 1900-ban Csonka János levélgyűjtő háromkerekű segédmotoros kerékpárja lényegesen használhatóbbnak bizonyult, mint a nyugati modellek. A járművel húsz évig hozták-vitték a leveleket a hazai postások, manapság pedig reneszánszukat élik a háromkerékű járgányok.

2020.szeptember 29.

Csonka János és Bánki Donát közös fejlesztésű háromkerekű segédmotoros kerékpárja műszaki alapjai mai szemmel kissé spártaiak: se váltója, se tengelykapcsolója nem volt. Elindulni taposással lehetett, ráadásul be is kellett hozzá tolni a motort. A megálláshoz pedig ki kell kapcsolni a motort. A postások mégis imádták.

Ma, több mint 100 évvel később újra reneszánszát éli a háromkerekű segédmotoros kerékpár, csak ezúttal elektromos fejlesztésben. Előnye, hogy nagyobb raktérrel rendelkezik, mint a kerékpárokon lévő táskák, így csomagok szállítására is alkalmas. Ugyanakkor lényegesen kisebb mind a fizikai, mind az ökolábnyoma, mint a benzines járműveké.

Műszaki érdekességek:

A Kyburz DXP típusú háromkerekű segédmotoros kerékpár hatótávja akár 80 km (sebességtől és útviszonyoktól függően) is lehet, és 7-10 óra alatt feltölthető. Társaságunk mindig is nyitott volt olyan új technológiák alkalmazására, amivel óvhatjuk környezetünket. Éppen ezért folytatjuk idén is a kézbesítésben használt járműveink cseréjét környezettudatosabbra. Több mint 500 kézbesítéshez használható autót, motort, biciklit vásároltunk már, köztük 123 darab ilyen háromkerekű kis csodát is, elsősorban Budapesten a nemzetközi küldemények, vidéken pedig levelek és csomagok együttes kézbesítésére. A jármű legfeljebb 45 km/h sebességgel tud haladni és a hatótávja nagyjából 80 km.

A háromkerekű nemcsak nálunk, hanem a világ számos más országában is egyre népszerűbb: Svájcban, Norvégiában, Izlandon, Finnországban, Új-Zélandon, Ausztráliában is, és mi is ugyanúgy szeretjük, mint 100 évvel ezelőtt a Csonka-féle verziót.