MINDIG MOSOLYOGNAK RÁNK A POSTÁSOK - EGY CSÉSZE KÁVÉ Ábel AnitáVAL

Az egyik legismertebb művésznek számít Ábel Anita, gyermekkora óta folyamatosan a kamerák előtt van. Olyan műsorok ikonikus arca volt, mint az RTL Reggeli, a Heti Hetes vagy a NőComment talkshow. A postások személyesen a Munkatársas szituációs színházi előadásokban láthatták szakmai napokon, és évek óta az Ügyfélszolgálati Konferenciánk műsorvezetője.

Négyévesen indult a karriered. Hogyan?
Anyu akkor a Magyar Televízióban orosz–magyar tolmácsként dolgozott, és a Szabadság téri épület aulájában látott egy felhívást, hogy a Családi Körbe keresnek gyerekszereplőket, és kiválasztottak. Ugyanez a terület gyártotta az olyan ifjúsági tévéfilmeket, mint a Szeleburdi család, ahonnan a gyermekszínész-karrierem elindult. A rendezők innentől, ha barna kislányra volt szükség, akkor engem hívtak, ha pedig szőkére, akkor Ullmann Mónikát. Ez egészen 1987-ig tartott, a Szomszédok elindulásáig.

A Szomszédokban 331 epizódon keresztül alakítottad Julcsit– ahogyan te sokszor mondtad –, az „ország közös gyermekét”. Abban az időben menynyire volt nehéz egy tinédzser lánynak megélnie a sikert?
Mivel nem napi sorozatvolt, és a forgatások általában hétvégén voltak, nem hiányoztam sokat az iskolából. Az egésznek a negatív részét talán az jelentette, hogy egy másodperc alatt megismert mindenki, nevettek ezen a „nagy közös gyereken”, de mindenki valamilyen szinten nevelni is akart. Mivel én is lányos anyuka vagyok, 16éves múlt a gyerekem, ezért pontosan tudom, hogy ez az időszak mennyire szenzitív. Nagyon tüskés lettem, mert megakartam őrizni az én kis privát világomat. A Szomszédok egy féléves sorozatnak indult, és senki nem gondolta, hogy ekkora siker lesz. Végül 13 évig futott. Hosszú útvolt számomra, hogy helyén tudtam kezelni az ismertséget. Amikor 1999-ben végetért, lezártam, és csak arra koncentráltam, hogy színészként dolgozhassak tovább.
Ami viszont csodálatos emlék ebből az időszakból, az az, hogy olyan színművészekkel dolgozhattam együtt, amit gyermekként nem tudtam értékelni.

Mára már elismertszínésznő vagy, aki a könnyed vígjátéki színpadi szerepek mellett játszott olyan drámákban is, mint Molière Tartuffe-je. Mennyire állnak közel hozzád ezek?
Nagyon örültem a felkérésnek, de nehéz próbaidőszakvolt, mert eszköz nélkül kellett megoldani a színészi játékot, de nagyszerű kollégáim voltak. Közel áll hozzám az a fajta színjátszás, amikor csak magunk vagyunk a színpadon, és valószínűleg ezért is érzem magam jól a mostani társulatommal, akikkel a Munkatársas-előadásokat is játsszuk a Magyar Posta rendezvényein is.

Valószínű sokan tudják, hogy tanárképző főiskolát végeztél pedagógia szakon, és a Gór Nagy Mária Színitanoda növendéke is voltál. Azt azonban kevesen tudják, hogy a húszas éveid közepén a Buddhista Egyetemen is tanultál. Ezek hogy változtatták meg az életedet?
25 évesen sokkal gazdagabb érzelmi gondolkodásom volt, mint az akkori átlagnak, máshogy láttam a dolgokat, ez azért is lehetett, mert kiskorom óta felnőttek között voltam. Abban azidőben dübörgött az RTL reggeli műsora, minden címlapon ott voltunk, és vágy-tam valami belső nyugalomra, amivel ezt a zajos életet ki lehet egyensúlyozni. Nyilván az ideológiát is kerestem.
Gyerekkorom óta foglalkoztatott, miért vagyunk itt, mi a feladatunk, van-e valami az univerzumban, ami irányít minket, és szerettem volna ebben elmélyedni.

Ezért lehet az is, hogy a magánéletben csendet kedvelő vagy?
Mivel sokat vagyok emberek között, ezért nagyon szeretem, hogy amikor belépek a saját otthonomba, elcsendesedhetek. Ez is egy fontos része az életemnek, így tudok töltekezni, azt is mondhatom, hogy egy kicsit saját magamnak vagyok az akkumulátora.

Öt éve újra rád találta szerelem egy olasz férfi személyében. Mennyire lett olaszos az életed?
Ők sem ordítoznak reggeltől estig. Nyilván van egyszenvedélyesség, amelyet Robi megmutatott, egy másfajta nézőpont. Sokat lazított rajtam. Megtanította, hogyan éljek a pillanatnak, hogyne foglalkozzak a múlttal, és ne aggódjak a jövőért. Én pedig az ő életébe egybizonyos rendszert hoztam, egy akkor tízéves gyerekkel jöttem a kapcsolatba.

Nagyon sokoldalú vagy, ha csak azt nézzük, hogy az elmúlt évtizedekben mi mindent csináltál vagy csinálsz. Melyik számodra a legizgalmasabb ezek közül?
Nem lehet választani, ezek a színházi vagy filmszerepek, televízió- és rádió-műsorok mind „én vagyok”. Nagyon sok műsort utasítottam vissza, amire mondhatták azt, hogy egzisztenciálisan hibavolt, de van egy belső iránytűm, amely jelez: mi az, ami jó nekem, és mi az, ami nem. Volt olyan, amire azt mondták, hogy ne csináljam meg, de én hittem benne, és nekem lett igazam. Tudom, mire vagyok képes, tudom, egy-egy helyzet mit hoz ki belőlem.

A Postához öt éve több szállal is kötődsz. Az ügyfélszolgálati konferencia házigazdája vagy, a Munkatársasszituációs színházi előadással többször felléptetek a rendezvényeinken, de a NőCommentet is elhoztuk már értékesítési rendezvényünk színpadára. Hogy látod a postát, a postásokat?
Három éve Budapest mellé költöztünk, és visszakaptam azt, amit gyerekkoromban tapasztaltam, ismertük a postást, és ha jött, akkor mindenki nagyon örült, mert mindig hozott valamit. Ahogy én látom, a vezetők nagyon figyelnek a dolgozókra, hogy jól érezzék magukat. Sokszor mi mint ügyfelek türelmetlenek vagyunk, nem gondolunk bele, hogy a postán is egy ember ül, de mégis mindig mosolyognak ránk a postások. Kicsit máshogy nézek rájuk, amióta ilyen rendezvényeken veszek részt. A Munkatársas-előadást már vittük a posta HR- és ügyfélszolgálati dolgozóinak is, és az évvégéig még bemutatjuk további területek munkatársainak is.

Ma már kevés az olyan szakma, amelyben 40 évig dolgozik egy ember. Mi a véleményed az ilyen szintű lojalitásról?
Tavaly a budapesti ügyfélszolgálatosok rendezvényén egy idős úriembernek adtuk át az elismerést, aki 40 éve dolgozott a Postánál, megható pillanatvolt. Ő aza generáció, amelynek a világ azt diktálta, hogy egy munkahelyen dolgozza le azéletét, mert ezjelenti a biztonságot. Most már annyi inger éri az embereket, hogy nyilván váltanak. Ha engem kérdezel, énnagyon lojális típus vagyok, de ha valahol nem érzem jól magamat, akkor felállok. Ilyen volt hat év után az RTL reggeli műsor avagy 2018-ban aTV2 elhagyása. Ettől függetlenül máig bármelyik kereskedelmicsatornának szívesen dolgozom.

Jársz egyébként postára?
A hivatalos levelekért bemegyek, csomagküldésnél az MPL-t használom, és az iCsekk alkalmazással adom fel a csekkeket.

Hol találkozhatnak veled a postások a közeljövőben?
A Munkatársas és Válótársas szituációs színházzal járjuk az országot, decemberben pedig a Dámák a Pakliban krimi-vígjátékban.