Zoob-Kati-1920x400px

EGY GOMBBAL IS LEHET KOMMUNIKÁLNI - EGY CSÉSZE KÁVÉ ZOÓB KATIVAL

Leírhatatlanul jó élmény volt a Posta 155. születésnapján, a világnapi ünnepség előtt gyülekező postásokat látni. Annyira elegánsak voltak, mindenki a szép ruhájában és szép cipőjében, a tiszteletet megadva érkezett az eseményre. Azt éreztem, hogy olyan embereknek fog szólni a bemutatónk, akik erre fogékonyak – mondja Zoób Kati divattervező, akivel ruhatervezésről, divatról, a postásoknak tervezett munkáiról beszélgettünk.

2017-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválra készítettél egy ún. „bélyeges” kollekciót, amelyet aztán a Posta 155. születésnapján, a világnapi ünnepségünkön is bemutattál, sőt a Postamúzeum egy-egy régi postásruháját is belecsempészted a kollekcióba. Honnan jött az ötlet?

Akkor a Budapesti Tavaszi Fesztivál témája a kiegyezés volt, és a kiegyezés kapcsán adták ki az első magyar bélyeget. Mi pedig a kiegyezés bélyegével küldtünk üzenetet a jelennek. Ferencz József színeit, a kéket, a fehéret, a feketét, valamint Sisi híresen nagy szerelme, Andrássy gróf ruháinak a színeit, a zöldet és a vöröset dolgoztuk fel. Abban a kollekcióban egészen kicsi, 3 éves kislány is ment bélyeges pólóban. A bélyegtervezés, rajzolás folyamata a grafikától a nyomtatásig egy fantasztikus kézműves képesség, csakúgy, mint a Postamúzeum míves, régi, divattörténeti szempontból is csodás darabjai. A lószőrrel keményített zakók a mai napig úgy néznek ki, ahogyan 82 évvel ezelőtt elkészítették: ugyanolyan feszesek, vasaltak, gyönyörűek, gyapjúból vannak, és mint a katonaruhákat, gyönyörű cakkos zsebek díszítik. Engem lenyűgöz, hogy ennyi kézimunka volt egy egyenruhában, és minden, ami kézműves, az nekem nagyon vonzó. De volt a Postamúzeumból elhozott darabok között orkánkabát is a 60-as évekből, meg viaszosvászon pelerin is. Ezeket is imádtuk! Végül is ezek a ruhák jelentik a kapcsolatot közöttük a Postával.

Vállalnád, hogy formaruhát tervezz postásoknak? Milyen szempontokat vennél figyelembe?

Ha felkérnének, boldogan igent mondanék. Számtalan cég egyenruháját terveztük már meg. Nagyon szeretek formaruhát tervezni, mert a formaruha szerintem közösségépítő, és ha jó a ruha, akkor az siker a művésznek is! Egyenruhát tervezni egyébként külön szakma a maga megkerülhetetlen szabályaival. Nem az én művészi elképzeléseim a lényegesek, hanem a praktikum, a hordhatóság, de nyilván beleteszem az ízlésemet is. Egy nagy tömeget foglalkoztató cég esetén, ahol nagyon sokféle alkatú ember dolgozik, fontos, hogy legyen fazonkínálat, hogy jól érezze magát a dolgozó abban a ruhában. Egy tervezőnek nagy élmény egy ilyen fazonkínálatot kialakítani, hiszen ez olyan, mintha egy kollekciót tervezne. Az a nehéz, amikor csak az ár számít, hogy azt úgy tudd megcsinálni, hogy biztosan jó legyen 1,5-2 évig, de mint feladat, remek.
Zoob-Kati-700x467px
Milyen ruhát terveznél például a biciklis postásoknak? Hogyan lehet azt szerethetővé tenni?

Sportos, kényelmes, jól tisztítható darabokat terveznék, és testbarát anyagból, ami viszont nem tud tartósan arculati színű lenni, mert a mosás során óhatatlanul fakul. Ha egy vállalat megengedi a munkatársainak, hogy mindenki a saját alkatának megfelelő fazont válassza, akkor az a munkatárs azt a ruhát szeretni fogja. Ott vannak pl. az olasz rendőrök. Nem láttam még, hogy nagyobb nadrágot vettek volna fel, mint amiben elegánsak, ettől máris van olyan karakterük, amely miatt szerintem Európában egyedülállóak. Ha megnézzük a híresen kreatív országok formaruháit, mint pl. a franciákét, a spanyolokét vagy az olaszokét, akkor azt látjuk, hogy ott óriási a szabadság. Szerintem tőlük érdemes a formaruha-tervezést megtanulni. Olaszországban Armani tervez formaruhákat, az egyik párizsi vasúttársaság számára pedig Christian Lacroix.

Megrendelésre vagy saját inspirációból szeretsz inkább tervezni?

Imádok színházban vagy filmben dolgozni. Ott van egy forgatókönyv, egy rendező, aki megszabja a főbb irányokat, azon belül építünk a jelmezekkel karaktereket. Amikor viszont divattervezőként kollekciót épít az ember, akkor minden egyes döntés arról szól, hogy mi az az esztétikai irány, amelyet én a következő szezonban szeretek. Az az én felelősségem. Na, ez nagyon-nagyon nehéz, mert egy nagy fantáziájú ember iszonyú nehezen húzza meg a saját gazdasági határait. Amikor pedig felkérésre készítünk ruhát, pl. formaruhát, az meg azért nehéz, mert azt várják tőle, hogy olcsó legyen, de az nagyon sokat árt, hiszen extrán fontos lenne a jó minőségű, kicsit tartósabb, és ezért nyilván drágább anyagok használata, és nagyon nem mindegy, hogy egy tradicionális nagyvállalat milyen üzenetet közvetít magáról.

Kik dolgoznak nálatok?

Egy maroknyi csapat vagyunk, amelynek a ruhakészítés messze több mint munka. Alapvetően olyan emberek dolgoznak nálunk, akik mindent tudnak: árat számolni, csomagolni, varrni és kávét főzni is. Ez egy csapatmunka, mindenkinek van helyettese. Volt idő, amikor megijedtem, mert több kedves, csodás kezű varrónő is nyugdíjba ment tőlünk, de szerencsére most negyvenes az átlagéletkor nálunk, huszonévesek és hatvanasok is vannak közöttünk. Mindenki úgy kerül hozzánk, hogy előtte dolgozik nálunk néhány napot, próbazsebet varr például, és ha szereti ezt a légkört, akkor itt marad.

Hol és mikor lehet legközelebb látni a kollekcióidat?

Tizedik alkalommal lesz idén augusztusban Balatonfüreden egy nagy szabadtéri bemutatónk. Ez egy állandó izgalom az életünkben, évek óta 100 modellünk vonul fel az utcán a járókelők között. Fantasztikus élmény beengedni csak úgy az emberek közé a friss üzeneteket. A tervek szerint Divatmúzeumot és alkotóházat nyitunk hamarosan szintén Füreden az Iparművészeti Múzeummal együttműködve, ahol a divatot inkább a mesterségek oldaláról közelítjük meg. Nem a saját márkánknak építjük, hanem a divatmesterségnek. Már nagyon várom, hogy megnyíljon, ugyanakkor nagy felelősség is, hiszen ez lesz az első magyar divatmúzeum.

Idén milyen produkciókban dolgozol?

Március 15-én indult útjára a Szabadság, szerelem országos turnéja, ahol kortárs popzenészek adnak elő Petőfi-verseket, és Ugron Zsolna írt hozzá egy különleges történetet Petőfi-, Szendrey Júlia-, Arany János- és Ady-szövegekből. Ehhez a produkcióhoz mi készítettük a jelmezeket. A Játékszínben, Eszenyi Enikő főszereplésé-vel a Csodálatos vagy, Júlia színdarabon és filmekben is dolgozom, sőt kaptunk felkérést az Operától is.

Összességében, hogy látod, mennyire nyitottak a magyar emberek a divatra?

Mi közel 30 éve tervezünk ruhákat, és nekem nagyon jó tapasztalataim vannak. Ez személyes márka és hitvallás, amelyre mi felépítettünk egy minőségi terméksort. A ruháinkról nem nagyon lehet eldönteni, hogy 1 évesek, 10 évesek vagy 22 évesek. A márkának az a filozófiája, hogy kortalan és időtlen, és azt tapasztalom, hogy ez ma már nagy érték. A divattervezés egyébként szerintem kicsit túlmisztifikált. Régen minden magyar faluban volt egy varrónő, aki fölért egy divattervezővel szerintem. Ha egyszer elmúlik az az időszak, hogy az emberek arra büszkék, hogy egy gombot sem tudnak felvarrni, akkor nagyon boldogok lesznek, mert nem lesznek másnak kiszolgáltatva egy leesett gomb miatt.