„Jókor voltam jó helyen” - EGY CSÉSZE KÁVÉ NIKÁVAL

Veres Mónika, vagy ahogy a nagyközönség ismeri, Nika, igazi tehetség, aki már fiatalon bebizonyította zenei képességeit. A színpadi sikereit nem csupán a tehetségének köszönheti, hanem a kitartásának, alázatának és a kemény munkájának is. A pályájának kezdetén, mindössze tizenhárom évesen, egy hirtelen jött sikeres albummal, a Papa, ne félts!-sel és a címadó dalával robbant be a köztudatba. Előbb az eMeRTon-díjat, később a Fonogram díjat is megkapta kiemelkedő zenei teljesítménye miatt.

Negyed évszázada vagy a színpadon. A karriered akkor kezdődött, amikor még nem voltak tehetségkutatók. Hogy látod, hogyan változott a világ az elmúlt majdnem három évtizedben?
Azt gondolom, hogy a sikernek nincs biztos receptje, de az alázatos munka, a zene szeretete ma is pont annyira fontos, mint régen. Persze napjainkban talán egyszerűbb ismertté válni, hiszen a közösségi médiában, az online zenei csatornákon nagyon hamar eléri a közönséget az üzenet, de a sikerért akkor is meg kellett dolgozni, és most is. Mivel sokáig énekiskolában tanítottam, pontosan tudom, hogy nehéz elindulni ezen a pályán. A rengeteg gyakorláson túl sok múlik a szerencsén és a kapcsolatrendszeren. Úgy vélem, hogy sokszor jókor voltam jó helyen, megtaláltak a lehetőségek. Énekelek színpadon, színházban, és nagyon sok zenei stílust is kipróbáltam. Most úgy érzem, hogy kicsit magamra kell koncentrálnom, és szeretnék saját dalokat írni, énekelni.

Négy évvel ezelőtt, 2020-ban lettél Majka (Majoros Péter) produkciójának női énekese. Hogyan indult ez a kapcsolat?
Már korábban is próbálkoztunk az együttműködéssel, de valamiért nem jött össze. Aztán négy éve felhívott Peti, és megkérdezte, hogy mit gondolnék egy közös produkcióról. Igent mondtam, és egy hét múlva már klipet forgattunk és stúdióztunk. Azt hittem, hogy ez egy egyszeri alkalom lesz, de Majka elárulta, hogy hosszú távú együttműködést tervez. Nagyon örültem, hogy ez a lehetőség rám talált. Ugyan egy teljesen más zenei irányzatban dolgozik, de a színpadi jelenlétem ugyanaz itt is. Nem a stílus határozza meg a jó zenészt. Nagyon féltem az elején, hogy hogy fogadnak a rajongói, de hamar megszerettek ők is.

Az elmúlt évtizedekben többször láttunk musicalekben. Még 2006-ban debütáltál az 56 csepp vér című darabban. Honnan jött a színészkedés?
Mindig is vonzódtam a zenés színházhoz, úgy gondoltam, hogy megállnám ott is a helyemet.
A kétezres évek közepén több jazzfellépésem is volt, és az Omega együttes egykori basszusgitárosa, a darab zeneszerzője felfigyelt rám. Ő javasolta, hogy jelentkezzek Júlia szerepére. Aztán 2017-ben a We Will Rock You musicalben alakítottam Ozzy Osbourne-t. Most pedig a SIX koncertmusicalben láthatnak. A casting után, amikor maga Szirtes Tamás rendező hívott, hogy enyém Parr Katalin szerepe, el sem tudom mondani, milyen érzés volt. Ahogy már mondtam, a szerencse az életemben mindig meghatározó volt. Jókor voltam jó helyen, és a szerepek megtaláltak.

Már több postás rendezvényen is felléptél. Mindegyiken hatalmas ováció fogadott. A rendezvények végén sokan kérdezik, hogy egy ilyen hang hogyan szorulhat magyar határokon belül. Szoktál foglalkozni azzal, mi történhetett volna, ha nem ide születsz?
Biztos, hogy más életem lenne. A barátaim mindig fenyegetnek, hogy egyszer elküldik valamelyik dalomat egy külföldi tehetségkutatóba, de én örülök, hogy ide születtem, és itthon tudok adni valamit a közönségnek. Mindig is féltem az új dolgoktól, nehezen élem meg a változásokat. A fellépéseimen úgy állok ki a színpadra, mintha az első alkalom lenne, és mindig a tudásom legjavát adom a rajongóknak, függetlenül attól, hogy több tízezren vagy pár százan vannak. Bár bevallom, hogy a kisebb színpadon mindig jobban izgulok. Sokkal intimebb, mint egy sportaréna. Nagyon szeretek kapcsolódni a közönséggel.

A postásokat mindig érdekli, hogy egy-egy ismert ember hogy lát minket. Neked milyen élményeid vannak?
Nagymamám jut az eszembe, aki már a kapuban várta a postást, amikor a nyugdíjat hozta. Mindig hosszasan elbeszélgettek. Sokszor behívta a kézbesítőt egy kávéra. Kedves emlék nekem. Kívülről nézve, gyerekfejjel közvetlen, már-már baráti volt a viszonyuk. Sajnos a mai világban ilyen már biztos nem lehetséges, hiszen mindenki rohan. Szerintem sokak számára hiányoznak ezek az évek.

Szoktál postára járni? Milyen postai szolgáltatásokat veszel igénybe?
Igen. A lakótelepen, ahol lakom, sajnos már bezárták a postát, de előtte rendszeren megfordultam ott, levelet vagy csekket adtam fel. A postás néni ismert, mindig volt hozzám egy kedves szava. Sokszor rendelek csomagot is, persze néha akadnak problémák, de a futárral mindig meg tudom beszélni, hogy máskor hozza ki a küldeményemet.