„NEKEM A SZÍNPAD A SZÓRAKOZÁS” - EGY CSÉSZE KÁVÉ CSEPREGI ÉVÁVAL

Hatalmas megtiszteltetésnek érzi Csepregi Éva énekesnő, hogy társaságunk 2023. november 29-én tematikus személyes bélyeget bocsátott forgalomba, ezzel köszöntve őt a 70. születésnapja alkalmából, hozzáteszi, hogy mivel a Posta az életünk része, ez az apró műalkotás is örökre megmarad.

Több mint ötven éve a zene az életed. Hogyan élted meg az elmúlt évtizedeket, hiszen nemcsak hazánkban, de külföl¬dön is ismerik és szeretik a zenédet?
Az élet, szerencsés esetben, hosszú, amit meg kell tölteni élményekkel, kalandokkal, hogy érdemes is legyen megélni ezt azt ajándékot. Szüleim az orvosi pályát szánták nekem, ezért latin tagozatos gimnáziumban érettségiztem, de már akkor is inkább a zene volt, ami igazán vonzott. Szakemberektől tanultam énekelni. Már az 1972-es Ki mit tud? előtt is próbálgattam a szárnyaimat, így amikor a Kócbabákkal lehetőségünk volt megmérettetni magunkat a tehetségkutatóban, tudtam, hogy muszáj komolyan vennem. Aztán a hetvenes évek végén összeállt a Neoton Família, és egy elképesztő sikersorozat vette kezdetét. Nagyon jó zenészek nagyon összepasszoló énekhangokkal, ezek voltunk mi. A popzenét is nagyon szerettük, igazából ez hiányzott az akkori hazai zenei palettáról. Ellentétben a mindent megmondó akkori rockkal, nálunk az üzenet kevéssé volt fontos, inkább a dallamon és a ritmuson volt a hangsúly. Ez lehetett az oka annak is, hogy a Neoton Família nemzetközileg is sikeres együttes lett.

Emlékszel még, hogy a Ki mit tud?-os Csepregi Éva mit várt a jövőjétől?
Igazából csak azt tudtam, hogy énekelni szeretnék. Akkor ezt még nem igazán lehetett szakmának, hivatásnak mondani. Ugyan mindig is érdekelt a történelem, a régészet, az egyiptológia, de nem tudtam a színpadtól elszakadni, így a zenére koncentráltam, amióta az eszemet tudom.

Fantasztikus életpálya, tele megannyi kitüntetéssel, mérföldkővel. A Ki mit tud?-on kívül melyekre vagy a legbüszkébb?
Valami oknál fogva Japánban nagyon szerettek minket. Ezért mindenképp az egyik ilyen számomra, amikor 1983-ban a tokiói Yamaha dalversenyen a Holnap hajnalig című számunkkal nagydíjat nyertünk. Aztán a 2005-ös Népstadion-koncertet is ide sorolnám. Ugyan inkább a kisebb színpadokat szeretem, ahol a közönség minden tagjával tudok szemkontaktust létesíteni, de az is fantasztikus érzés, ha tömegeknek énekelek. Szerencsére itt is el tudtuk érni, hogy az, aki a leghátsó sorban tapsolt, az is úgy érezze, hogy csak neki zenélünk. Aztán 1986-ban a szöuli olimpia nyitóünnepsége is örök emlék marad, ahol Mándoki Lászlóval a Korea című dalunkat adtuk elő. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének átvételét is kiemelném. Fontos mérföldkő volt az első szólólemezem, a Kék korszak megjelenése is. És mindezek mellett persze a legbüszkébb fiam, Dávid születésére vagyok. Az anyaság a legnagyobb élményem.

Az idei év kiemelten fontos számodra, hiszen októberben töltötted be a hetvenedik életévedet. Nemrég jelentetted be, hogy 2024 elején életműkoncerted lesz a Papp László Budapest Sportarénában. Társaságunk pedig tematikus személyes bélyeget bocsátott forgalomba. Mint első magyar előadó, akiről ilyen készült, hogy fogadtad a hírt, amikor megkerestünk az ötlettel?
Ez a megtiszteltetés felér az életpályám megkoronázásával. Posta mindig is volt, és mindig is lesz, és az, hogy megjelent ez a személyes bélyeg, ezzel bevonultam a posta történetébe is. Az emberek egész életükben azért dolgoznak, hogy nyomot hagyjanak az utókornak, és nekem ezzel most sikerült is. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a Posta is érdemesnek talált erre.

Társaságunk életében még nem fordult elő, hogy valaki a saját bélyegét bocsássa forgalomba. Milyen érzés volt számodra?
Csodálatos és megható ceremónia volt, az elejétől a végéig. Igazi aranybetűs nap volt ez számomra.

Ha már posta, akkor áruld el, szoktál postára járni?
Természetesen. Főként a szentendrei postára, hiszen ott veszem át a hivatalos küldeményeket, ha éppen nem vagyok otthon, amikor a kézbesítő hozza. Ez pedig gyakran előfordul, mivel állandóan mozgásban vagyok. Épp a napokban fogalmazódott meg bennem, amikor valami ügyintézés miatt bementem, hogy az egész olyan, mint egy kultúrház, annyiféle ember fordul meg ott. Ugyan már egyre ritkábban, de azért küldök és kapok baráti leveleket, de sok mindent fizetek még a mai napig csekken. A Neoton Família legjobb időszakában, a nyolcvanas években viszont rengeteg rajongói levél érkezett. Volt, hogy több nagy kosárral mentek el érte a lányok. A posta viszont a mindennapi életem része maradt, hiszen például az általam életre hívott alapítvánnyal kapcsolatban is rendszeresen érkezik hivatalos küldemény, vagy épp nekem kell valamit ajánlottan küldeni. Ráadásul az utazásaim előtt többször előfordult már, hogy a Posta Biztosító szolgáltatását választottam.

Említetted, hogy azért ritkán magánleveleket is küldesz. Kihez fog érkezni az első Csepregi Évá-s bélyeggel ellátott küldemény?
Amikor megtudtam, hogy személyes bélyeg jelenik meg rólam, Dávid fiam Skóciában élő nagynénjének is elmeséltem. Ő rögtön megígértette velem, hogy küldök neki valamit azzal a bélyeggel díszítve, így nem is kérdés, hogy ő lesz az első, aki ezzel kap tőlem képeslapot.

A nyugdíjas éveidet éled már, de még mindig nincs megállás. Az előbb is említetted, hogy állandóan mozgásban vagy. A mai napig tele van a naptárad. Hogy bírod energiával?
Nem könnyű, hiszen ahogy múlnak az évek, egyre nehezebb, de nekem a színpad a szórakozás. Nem járok bálokba, partikra. Engem az tölt fel, ha a közönségnek énekelek. Nagyon szeretem a velük való kapcsolattartást, nekem ez ad erőt, ez a lételemem. Persze figyelek az étkezésemre, a rendszeres testmozgásra, és elfogadom, hogy nem leszek fiatalabb, és nagyon vigyázok, nehogy megsérüljek. Ez eddig jó receptnek bizonyult. Úgy vélem, hogy az eddigi életemet csupa izgalmas tartalommal töltöttem meg. Azt mondják, hogy a nyugdíjas években megkezdődik az ember leépülése, de ezt nem szabad hagyni. Mindig újat kell álmodni, és feljebb tenni a lécet. Fontos, hogy mindig éljünk a kínálkozó alkalommal.

Legtöbben ismerik a slágereiteket, és úgy gondolnak rád mint énekesnőre, de te színészkedsz is. Olyan híres darabokban formáltál meg karaktereket, mint A kaktusz Virága, a Shirley Valentine, a Vidám kísértet vagy a Szép nyári nap, amely a sikeres Neoton-musical volt az Operettszínházban. Honnan jött a színészet?
Már a kilencvenes években mondta a menedzserem, hogy a színészet sokat tudna hozzátenni a színpadi megjelenésemhez. Aztán később létrehoztam egy énekiskolát, és úgy hozta a sors, hogy a termet, amelyet béreltünk, ugyanabban az időben a Ruttkai Éva Színháznak is kiadták. Szerencsére nem volt belőle gond, össze tudtunk dolgozni. Tőlük érkezett később egy felkérés a Hyppolit, a lakáj egyik szerepére, amit elvállaltam. Utána már nem volt megállás. Jött a többi szerep is. Nagyon megszerettem ezt a világot is. És mindig van mit tanulnom a színészetről. Most pedig Neil Simon különterem című darabjában láthatnak a nézők, ahol Hegyi Barbarával játszom együtt, aki nagyon inspiráló személyiség. Sokat tanulok tőle.

Jövő év január 6-án lesz az életműkoncerted az Arénában. Erről néhány kulisszatitkot elárulnál nekünk, hiszen várhatóan 550 széket a postások fognak elfoglalni a rendezvényen?
Már javában tartanak az előkészületek. Ami biztos, hogy elénekelem a Korea című dalt is, amelyet még sehol nem adtam elő. A Koreai Kulturális Központtól is kértünk segítséget, egy kórus fogja énekelni az Arirangot, amely egy tradicionális koreai népdal. Terveink szerint érkezik egy japán jojóművész fiú is. Lesz természetesen Neoton-blokk, részletek a Szép nyári napból, és persze a szólódalaim közül is felcsendül jó néhány. A fiamnak is lesz egy különleges dobszólója, amely számomra is meglepetés lesz.