A boldogsághoz célok is kellenek – egy csésze kávé Szalay Ádámmal

Ne hagyj ki semmit! - tanácsolja Szalay Ádám motivációs tréner, több postás rendezvény házigazdája, előadója, akit többek között arról is kérdeztünk, szerinte mi teszi boldoggá, elégedetté az embereket, mennyire képesek pozitívan gondolkodni a postások, mennyire hatékony egy online konferencia, vagy mit tegyünk, ha hajlamosak vagyunk borúlátóan gondolkodni.

Televíziós újságíróként váltál ismertté egy egész ország előtt. Ma már főleg inkább trénerként dolgozol, önfejlesztési programokkal. Miért kezdtél el ezzel foglalkozni, milyen út vezetett idáig?

Meglepő módon egy munkahelyi válság volt az alapja mindennek. 2006-ban produceri megbízást kaptam a tévénél, ami azt jelentette, hogy a naplós munkámat takaréklángra tettem, és jártam a világot, egzotikus helyekre jutottam el. Ez kívülről rendkívül irigylésre méltó megbízásnak tűnhetett, hiszen ki ne szeretne Szingapúrba vagy éppen Indonéziába repülni. De volt az éremnek egy árnyoldala. Rádöbbentem, hogy onnantól kezdve évi három-négy hónapot úton leszek, és csak a maradék időben láthatom a feleségemet és a gyerekeimet. És ahhoz, hogy kezelni tudjam ezt a nehéz időszakot, elkezdtem önfejlesztő könyveket olvasni. Jack Canfield könyve beszippantott. És elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, tanulni fogok tőle. Három évvel később vált valóra az álmom.

Melyik szerepben érzed magadat a legotthonosabban, melyiket szereted a legjobban: riporterként, televíziós szerkesztőként vagy trénerként, motivációs előadóként dolgozni?

Én a felnőtt életemet angoltanárként kezdtem egy nyelviskolában. Aztán lettem riporter. Később pedig tréner. És egyszer csak megértettem, hogy csak a színpad változik, én mindig ugyanazt csinálom: felszívok egy izgalmas tudást, mint valami izgatott szivacs, aztán mesélem mindenkinek, aki közel jön. Az angolórákon, a tévében és a színpadon is történeteket osztok meg. Akkor érzem jól magam, ha látom és érzem, hogy ezek a történetek valakit inspirálnak, és arra sarkallják, hogy jobbá tegye az életét.

Hogyan tud az ember mindig pozitív maradni? Milyen bevált technikák vannak erre?

Azt mondják, azok tudnak boldogan élni, akik hálát adnak azért, amijük van, de nem dőlnek hátra, hanem célokat tűznek ki. Azok boldogok, akik felhagynak a társas összehasonlítgatással (hol nyaral a szomszéd, mekkora autója van a sógoromnak stb.), és ehelyett a kapcsolataik mélyebb megélésére, szeretetteljes alakítására összpontosítanak. Ezek mind megléphető dolgok. Egyszerű őket gyakorolni, de nem könnyű.

Jim Rohn, a huszadik század egyik meghatározó személyiségfejlesztő szónoka arra a megállapításra jutott, hogy a kiváló élet összesen hat összetevőből áll, és a pénz nincs köztük. Mi erről a véleményed?

Számomra a kiváló élet arról szól, hogy azt érzem: a) a helyemen vagyok (szeretem a munkám) és b) amit teszek, az számít (haszna van a munkámnak). Persze a jó élet nemcsak a munkáról szól, hanem arról is, hogy olyan családi és baráti kapcsolataink vannak, amelyekben jól érezzük magunkat, ahol támogatást kapunk, és ahol mi magunk is támogathatunk másokat. És ha már Jim Rohn. A fontos tanácsa, amelyet mindig megfogadunk, így szól: ne hagyj ki semmit! Ha van lehetőséged, menj el a színházba, az ingyenes koncertre, a vitaestre, az előadásra. Ne beszéld le magad azzal, hogy fáradt vagy.

Számtalan alkalommal vettél részt a Magyar Posta Zrt. értékesítési rendezvényén is mint moderátor-műsorvezető és mint motivációs előadó is. Hogy érzed magadat ezeken a szakmai rendezvényeken, és szerinted mennyire képesek pozitívan gondolkozni a postai munkatársak?

Én minden rendezvényen alapvetően a kisugárzásra szoktam figyelni. A postai rendezvényeken mindig jó látni, hogy az emberek nyitottsággal és tisztelettel fordulnak egymás felé, hogy sok a mosoly és az igazi, mély beszélgetés. Ilyet csak azok tudnak létrehozni, akik rendben vannak magukkal, akik a helyükön vannak az életükben. Tényleg olyanok vagytok, mint egy hatalmas család.

A pandémia alatt többször vezetted online is a konferenciáinkat, bár tudjuk, tapasztaljuk, hogy a személyes jelenlétet nem pótolja a digitális térben való találkozás. Szerinted mennyire hatékony egy online konferencia, mennyire lehet élményalapú a számítógép túloldalán?

Hát, hogy őszinte legyek, nekem nagyon kemény iskola volt megtanulni kezelni – és elviselni – a Teamset, a Zoomot és a Skype Businesst. Lehetsz vicces, de csak reménykedhetsz, hogy a túloldalon nevet is valaki. Előadóként kb. 200 százalékot kell nyújtani, hogy a képernyők előtt ülők ne aludjanak bele. Szóval, szerintem akkor hatékonyak ezek a rendezvények, ha a megszólalók is máshogy készülnek: kicsit több sztorival, poénnal.

A mindennapjaidban mennyire van jelen a Posta, szoktál postára járni?

A családban én intézem a postai ügyeket, és ilyenkor megjutalmazom magam egy sorsjeggyel vagy csokival.

Sokan úgy vélik, hogy mi, magyarok hajlamosak vagyunk borúlátóan gondolkozni. Milyen tanácsot tudsz adni, hogyan változtathatunk a mindennapokban ezen?

Érdemes monitorozni magunkat a nap folyamán: mi hangol le, mi dob fel? Bizonyos dolgok elől nem menekülhetünk, minden munkahelyen vannak stresszhelyzetek. Fontos, hogy legyen cél, amely abban segít, hogy pozitívabb dolgokban gondolkodjunk. Mennyivel lelkesebben végzi a munkáját az, aki betervez valami hobbit a délutánjába, mint az, aki csak azért szalad haza, hogy le ne maradjon az esti híradóról. Ahogy egy bölcs tanító mondta: csak az évek rövidek. A napok igenis hosszúak, kihasználhatjuk őket, és megtölthetjük értékes tartalommal.